Péter bingázni indul. Aitutakin szinte mindig a legnagyobb hátizsákunkkal járt, hogy a szerzeményeit haza cipelhesse. Kellett a lábába a sok kilométer, meg egy kis szabadság és csatangolás. Most az ő sziget túráiból mutatok néháy jellegzetes képet, mielőtt visszatérünk Raro-ra. (Ezt a bejegyzést együtt írtuk)
A sziget leggyakoribb állatai a már megszokott vad csirkék és a kecskék. Mindenfele kikötve vagy szabadon legelésznek. A kecskék tejét nem hasznosítják, csak a húsát eszik.
Itt-ott disznót is tartanak. Általában egy fához kikötve hűsölnek.
Inano Beach-en a bungalók mellett a házibácsi ilyen szűk ketrecben tartotta őket :( A lányok rendszeresen látogatták a malacokat - ez is nagy élmény a városi gyerekeknek.
A néhány aszfaltozott forgalmasabb utat leszámítva csendes hangulatos földutak hálózzák be a szigetet.
A Cook-szigetek egészére jellemző a nagyon erős vallásosság.
Ez itt a fő CICC (Cook Island Christian Church). Aitutakin kb 1700 ember él, de mindenféle felekezet működik: presbiteriánus, adventista, jehova tanúi, katolikus, mormon. Minden étkezés előtt közös asztali áldást mondanak a turista hajókon is.
Az egyház támogatásával egész mozgalom alakult a vasárnapi repülők ellen. Vasárnap nem járnak még a sétahajók sem a lagúnán, és minden zárva, kivéve az egyik legjobb bolt, a Neibaa's, mert annak a tulajdonosa adventista, és ezért ők szombatonként zárnak be, vagy pontosabban aznap csak este 6-tól nyitnak ki. A vasárnapi nyugalmat követelő lakosság ehhez hasonló táblákkal nyilvánítja ki a véleményét mindenfelé.
Nagy, modern ház kevés akad - ilyet a fehérek építenek.
Ebben a bádog viskóban is laknak.
Egy rendben tartott helybéli lakóház.
Sok család viszont ilyen apró házakban lakik.
Péter egyik nap az eső elől bemenekült egy elhagyott ingatlanba. Így engedik át az enyészetnek az épületeket.
Egy praktikus kerekeken guruló ruhaszárító az egyik udvaron.
Ez a kis épület a felirata szerint a belügyminisztérium :) A rendőrség a kikötőben egy hasonló épületben működik egy motorral és egy pickuppal.
A szombati rögbi meccs a sziget közösségi életének a fénypontja. A képen a hazai csapat, az Aitutaki Sharks melegít be.
Traktor húzza a helyszínre a büfé kocsit.
Az úton sokfelé feltűnik a tenger.
Egy hónap alatt ez az egyetlen vitorlás yacht érkezett. Ő is a zátonyon kívül horgonyzott.
A haza út egyik oldalán a reptér, a másikon mangróvés mocsár, ahol az öböl véget ér. A kifutó melletti út több kilométeren át nyílegyenes és teljesen sík, mégis ez a szakasz jelentett szinte minden alkalommal komoly nehézséget a portyáról visszatérőnek, mert csaknem állandóan nagy erővel fújt szemből a dékeleti szél. Aitutaki biciklizésre különben felettébb alkalmas, mert a csekély forgalom mérsékelt tempóban araszol a meglepően jó utakon, ráadásul pedig a kutyák egy járvány folytán már korábban kivesztek a szigetről és valamiért azóta sem léphetnek a területére.
Megkaphatom az e-mail címed?
VálaszTörlés