Ő készíti saját recept alapján fűszeres pirított mogyoróját, persze mindig ad.
Ha kap halat a falubeli halász barátaitól, akkor a mi konyhánkban süti meg. Én készítem a salátát és eltakarítok utána. Otthon is ő főz a feleségének. Fantasztikusan finom halakat ettünk neki köszönhetően :)
Tegnap tonhalat sütött nálunk. A halász barátai 5 Csendes-óceni tonhalat fogtak. Ebből hármat megettek a cápák :( Ez a kép egy korábbi alkalommal készült.
Tetszett neki a lecsiszolódott porcelán csigából készített nyakláncom, ezért csináltam neki egyet. Aztán ő tovább fejlesztette egy korall férfi szimbólummal :)
Esténként szoktunk borozgatni, bár ő legszívesebben whiskyt iszik. Elhatároztuk, hogy veszünk neki egy Johnny Walker-t. Péter bejárta a szigetet, de sehol nem talált. A boltosok ismerik őt, körbe telefonáltak. Talán a következő teherhajó után - mondták neki. A boltokban hetek óta nincs sajt, kifogyott a mogyorós müzli is ;) Úgyhogy mi is elkezdtük várni a nagy hajót...
Fönt a kikötőbői hatóság épülete - nagy raktár az emeleten egy kis irodával. Az oldalán egy táblára írják fel krétával, hogy mikor várható a következő szállító hajó. Márc 11-ére írták ki a Tiare Moana érkezését.
Arra a napra amúgy is autót béreltünk, így reggel felhajtottunk a dombra, hogy lenézzünk a kikötőre. Megjött a nagy teherhajó!
Egy keskeny csatornán hozza be egy kis uszály a konténereket.
A nagy hajóról a nyílt vizen pakolják le a konténereket. Az uszály egyszerre 2 konténert tud szállítani, ezért egy egész napon át tart a kirakodás. Hárman dolgoznak rajta, egyikük Api, az egyik bonefish guide.
Munkában a kikötői daru. A mozgalmas nap után egy hónapig nem sok munkájuk adódik. Aitutaki a Cook-szigetek második leglátogatottabb szigete, ezért ide havonta érkezik ellátmány. A külső atollokon most is sokszor fél évet kell várniuk rá.
A teherhajó hozza az alap élelmiszereket, eszközöket és a megrendelt építőanyagokat - fagerendákat, cementet.
A Tiare Moana a parti útról. Mellette éppen rakodják az uszályt.
A hajó nézés és a szokásos bevásárlás után kitelepedtünk a naplementés strandunkra.
Megint találtunk valami érdekeset. Mint megtudtuk, ez egy mud crab bébi maradványa. Levesestál méretűre nőhetnek. A helyiek a kókusz rák után ezt tartják a legfimomabbnak. Ez a rák a sekély mocsaras homokfenéken él. Csak víz alatti csapdával lehet elkapni.
Esti fürdőzés .... A távolban a nagy hajó.
Aztán végignéztük, ahogy még naplemente előtt eltűnt a láthatáron.
Naplemente után mi is hazatértünk.
A boltok újra megteltek, de Johnny Walker továbbra sincs :(
Valami más ajándékot kell kitalálnunk...
Minden nap nézem, hogy mikor írsz, és igyekszem kommentelni, hogy tudd, fontos, hogy legyen bejegyzés! :)
VálaszTörlésFurcsa lehet, hogy ilyen kevés emberrel találkoztok.
puszi
O. Erzsi