Ezt a bejegyzést már otthonról írom. Több mint két teljes napon át repültünk hazafelé :(
Először
Rarotongáról Aucklandba (NZ), onnan Los Angelesbe, és tovább Londonba.
Szétültük a fenekünket, két éjszaka nem aludtunk, kivéve Flórát, aki
mellett nem ült senki, így a két ülésen kényelmesen elhevert. Szinte
hihetetlen, de a gyerekek most is majdnem hiszti nélkül bírták a
gyűrődést, csak szegény Elza lett szörnyen kimerült a végére.
Londonban
kezdődött az izgalom, mert a brüsszeli járatunkat törölték és persze
törölték a Brüsszel-Budapest járatot is. Hulla fáradtan információkért
rohangáltam, telefonáltunk, de a budapesti ügyintézőkkel semmire sem
jutottunk. Végül a British Airways a törölt jegy helyébe felajánlotta,
hogy elvisz minket Frankfurtba. Onnan úgy tűnt, hogy csak úgy jutunk
haza, ha veszünk egy új jegyet. A reptéri jegyirodában megtudtam, hogy a húsvéti
ünnepek miatt a legolcsóbb jegy 690 000 Ft lenne négyünknek!!! Ez nem
hangzott túl jól, így tovább vonszoltuk a bőröndöket és a fáradt
gyerekeket egyik terminálról a másikra, míg eljutottunk a Lufthansa
jegyirodájába, ahol egyszerűen átírták a törölt jegyünket, és hazahoztak
3 órán belül.
Búcsúzóul egy rövid összefoglaló, hogy mi mindent éltünk át a két hónap alatt:
Ettünk érdekes ételeket. Itt éppen tárót pucolok. Megfőzve szürke színű és az íze a burgonyára emlékeztet. Vékony szeletekben kisütve táró chipsként a gyerekek is imádták.
Jártunk csodálatos tájakon.
Sokat tanultunk a tengerről, a kókuszdióról, a növényekről és az állatokról, meg a maori kultúráról. Ez a part menti tűlevelű például az ironwood, az egyik legerősebb faanyag, amiből kenut és harci eszközöket faragtak.
Szereztünk néhány sérülést, de egyik sem fertőződött el, és egyszer sem lett hasmenésünk :)
Jól lebarnultunk.
Élveztük a helyiek elképesztő kedvességét. Ez a hölgy Avaruában a könyvtáros, de emellett könyveket is árul. Kétszer jártam ott a gyerekekkel, és mindkétszer adott valamit ajándékba: banánt, mangót, posztert.
Vásároltunk az út mentén becsületkasszából. A bizalom nagy, a bűnözés kicsi.
Megszerettük a pareut. Akit érdekel, az alábbi linken megnézheti hogyan lehet pareut viselni több, mint 30 különféle módon: Hogyan kössük fel a pareut
Hajókáztunk a Csendes-óceánban.
Láttunk néhány igazi nagy halat.
Rengeteget búvárkodtunk.
Gyűjtöttünk sok kagylót.
Vadásztunk a szúnyogokra.
Próbáltuk a gyerekeket megnevelni. Ez ment a legkevésbé...
Időnként elfáradtunk a sok kalandozásban.
Néha kettesben is voltunk Péterrel :). Ez a fotó az utolsó szombaton készült Raro-n, amikor Zsókától kaptunk egy szabad délutánt. Ő a lányokra vigyázott, mi meg Péterrel elbuszoztunk a Wigmore's-ig fagyit enni, és onnan haza gyalogoltunk hosszú kilométereken át az óceán parton.
Nem utolsó sorban szereztünk pár barátot és találkoztunk sok érdekes emberrel.
Végül ezer köszönet Grandénak, aki kölcsönadta a tabletjét, hogy írhassam ezt a blogot.
Búcsúzunk, de reméljük, egyszer még visszatérünk!
