Maori kulturális túra

Múlt héten részt vettünk Ngaa kulturális túráján. Ngaa egy hihetetlenül dinamikus, lelkes helyi férfi, aki régészetet tanult, és az egyetlen, aki ásatásokat végzett a szigeten. Szeretné feltárni és életben tartani az ősi maori kultúrát.  Nagy projektje, amiben Papa Jon is támogatja, hogy felépítsen egy skanzen falut, amelyik hitelesen mutatja be, hogyan éltek az itteni törzsek a hittérítők előtt. A képen a bejárat.

Jobbra a ciklon idején használt erősebb fakunyhó.

A hagyományos főző hely 'omu' a födbe vájt tűzhellyel. Nem mellesleg gyönyörű kilátás a külső lagúnára.

Az út közben szedett hibiszkuszfa levelekből készítünk takarást a tűzhely tetejére.

A férfiak előkészítik a főzés kellékeit banánfa leveléből és törzséből.

Ngaa az omu mellett. A polinézek főzéshez gödröt ástak, és kibélelték láva kövekkel. Tüzet raktak, hogy a kövek átforrósodjanak, aztán leszedték az izzó fahasábokat és a forró kövekre pakolták a sütnivalót. Lefedték levelekkel, majd pár óra múlva, mikor visszatértek, készen várta őket az ennivaló. Tom Neale is így főzött kint az atollon.

Sütnivaló banánt és tököt, meg csirke darabokat pakolunk a szétcsapott banán szárakra.

Lefedtük az ételt, és ott hagytuk.

Aztán pálmalevélből megfontuk a tányérunkat. Abszolút környezettudatos. Ebéd után eldobható, mosogatni sem kell :)

Engem nagyon érdekelt a hagyományos tető készítés. Kívülről szalmatetőnek tűnik, de belülről látszik a gyönyörű fonott minta. 

Ngaa a tetőfonást is megmutatta nekem. Büszkén első munkámmal. Flo unja ezt a sok vacakolást. Neki még túl nehéz volt elsőre a fonásminta.

Amíg az ebéd sült magában a hegyen, terepjáróval elmentük egy méltánytalanul elhanyagolt marae-hoz. Ngaa itt végezte az ásatásait. Állatcsontokat és emberi koponyákat talált, amik az áldozati szertartások maradványai lehetnek. A hittérítők szoktatták le a törzseket az emberevésről. A régi hiedelem szerint a bátrak és bölcsek ereje átszállt abba, aki fogyasztott belőlük.

A háttérben a sárga terepjárónk, a gyerekek az ebéd mellett az autókázást élvezték a legjobban...

Íme az elkészült ebéd.

 Tányéron a finom falatok. Elza csak úgy falta a finom pipi húst :)

A sült banán is isteni.

Szívószál hiányában így is lehet kínálni az ivó kókuszdiót. 

Annyira összemelegedtük, hogy Papa Jonnal együtt minket is meghívtak szombatra a tetőfedésre.

Segítünk kötözni a tetőt. A kamasz rokon gyerekek rutinosan rakták a tetőt és másztak a fa gerendákon. A fonatokat otthon maguk készítették el.

Ez a nagy darab tetovált férfi Thomas, a helyi töri tanár :), aki iskolai tanácsadó is, és Ngaa barátja. Új-Zélandon, meg Londonban élt, van 5 gyereke, 2 unokája, és nem rég visszatért Aitutaki békés családias világába. Ő segített a magasba felnyújtani a pálma fonatokat. Elképesztően barátságosak az emberek. Csütörtökre meghívott vacsorára. (Péter megint bringára pattanhat, hogy felhajtson valamelyik boltban egy jó bort.)

Majdnem kész a tető. Ngaa is meghívott minket egy össznépi családi ebédre, de a munka végét nem vártuk meg. A lányok így is vagy két órán át elfoglalták magukat csendben hiszti nélkül a forróságban (türelemből sokat tanultak), úgyhogy elbúcsúztunk és levittük őket a strandra, ahol estig a langyos vízben áztunk. 

Sajnálom, hogy az ebédet kihagytuk, mert nagyon érdekelt volna milyen itt egy családi otthon.