Hétfőn egy safari túrán vettünk részt a gyerekekkel. Jeeppel vittek körbe a szigeten, és közben rengeteget meséltek. Fény derült a számomra érthetetlen kerti sírokra. Megtudtuk, hogy a szigeteken a föld a lakosok tulajdona, nem az államé. Eladni vagy venni földet nem lehet, csak örökölni. Ha valaki építkezni szeretne, a föld tulajdonosától bérbe veheti a használati jogot meghatározott időre. Nincsenek szabad területek, nincs temető ezért mindenki a saját területén temeti el a szeretteit, praktikusan a saját kertjében.
Körbeautóztunk a felső úton, amelyet végig ültetvények szegélyeznek. Ez itt ananász.
Egy Zetor traktor használatban az egyik ültetvényen.
Manióka az előtérben, hátrébb banán és kókusz pálma.
Ilyen a termés közelről.
A domboldalról leereszkedtünk Avana kikötőbe a Muri lagúna északi végébe. Most nem túl látványos, a parton mocsaras terület, de 700 évvel ezelőtt innen indult az a 7 maori vaka hajó, amely eljutott Új-Zélandig lakható földeket keresve. Elképesztő távolságokat hajóztak be a régi polinézek. Rendszeresen átjártak többszáz, sőt ezer kilométerre fekvő szigetekre a nagy tengeráramlatok, a passzát szelek, meg az ősi navigációs ismereteik segítségével.
A 7 maori hajó emlékműve a kikötőben.
A kikötő kijárata. Gyülekeznek a felhők.. Kint a zátony szélén az apró figura egy halászó ember.
A kikötőből egy nemrég felújított marae-hoz vittek, amelyet most is használnak a törzsfőnökök beavatására. A főnökség kihalásos alapon működik, így a ceremóniára elég ritkán kerül sor.
Amíg mi a maori túravezetőnket hallgatjuk, a lányok a jeepen pihennek. Nagyon élvezték, hogy végre nem kellett gyalogolniuk ;)
Végül meredek hegyi utakon felkaptattunk egy Avarua feletti kilátóhoz, ahonnan látszott a Te Rua Manga (Needle) sziklacsúcsa (413 m).
Hamarosan eleredt az eső.
Lefele az úton.
A túra végén a tengerparton BBQ ebéd. Csült csirke ragusan, rizs, krumpli saláta, sült banán, saláta, papaya és szép levélágyon görögdinnye. A lányok rávetették magukat a dinnyére és percek alatt befalták az egészet. Nekik még külön szeleteltek egy adagot.
A 3 jeep sofőrje ebéd mellé átvedlett profi zenésszé (ezt hogy csinálják??) és előadtak egy maori dalt. A barnainges férfi vezette a mi jeepünket és a túrát. Maori kultúrában, történelemben, a sziget aktuális életében igazi szakértő.
A szállásunkra haza is szállítottak. A szélfogó fák mögött az északi lagúna, amely strandolásra nem alkalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése