2016. február 24., szerda

Inano Beach, Aitutaki


Miután a házinéni összeszedett minket a reptéren, körbeautózott velünk és megmutatta a közvetlen környéket. Végül haza hozott. Ez az új otthonunk Aitutakin. Egy kétszobás ház Inano Beach-en, a repülőtéri kifutó pálya végénél, a lagúna oldalán. Reggel 9h-kor érkezik 1-2 kisgép Raro-ról és 17h-kor indul innen vissza. Eddig ez volt az egyetlen esemény, ami a teljes csendet megzavarta. 


A kert és a többi bungaló.


Terebélyes pandanusz fa a házunk mellett. Mikor bérelhető biciklik felől érdeklődtünk, mindjárt telefonált a néni, újra autóba ültünk, és elvitt egy lepukkant kis bolthoz. A tulaj előhozott két világoskék női városi bevásárló biciklit. Péter egy napra kibérelte 10 $-ért az egyiket (a terasz alatt áll), én meg vettem ennivalót a szegényes kínálatból. Aztán bringára pattanva hamar talált rendes mountain bike-ot, amit 4 hétre kibérelt.


Elzát legjobban a lábmosó vödör vonzotta, ahol a homokot öblítjük le a talpunkról.



Flóra mászókázik a fagerendákon. A terasztetőt hagyományos módon pálmalevélből fonták.


A lakószoba, ahol mi alszunk.


A fonott tető nagyon tetszik, meg a színes virágos textíliák. Olyan Frieda Kahlo-s hangulatú a ház.


Puritán, vidékies fürdő. Itt rendesen jön a melegvíz, és lehet úgy is zuhanyozni, hogy nem ömlik Elza fejére a víz, ami nagy előrelépés. 


A lányok tágas hálója - nekik a galéria Raro-n jobban tetszett, mert az olyan volt, mint egy emeletes ágy. 


A nagy hűtő és a háztartási gépek ellenére a konyha egyszerű, öreg fabútorok, két lábos, pár cserép tányér. Kicsit túl minimál, úgyhogy Péter bebiciklizett a városba és vett egy kést, ollót, fűrészt a kókuszdió aprításhoz, edénycsepegtetőt a mosogatáshoz, meg egy nagy kancsót a literszám főzött teához. Az eladók minden boltban azt firtatták, hogy yacht-al érkezett-e. Mivel először nem értette őket, csak lelkesen bólogatott :))



Ilyen a part a kert végében, és csak mi használjuk.  Még mindig szeles, felhős az idő, de meleg.




Strandolunk a védett öblünkben.



Az öböl balra nézve. Erre szoktunk sétálni. Emberrel alig találkozunk. Itt nem lassú az élet, hanem szinte áll az idő. Óriási a különbség Rarotongához képest.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése