A kókusz pálma a sziget legjellegzetesebb növénye. Minden részét felhasználják. A törzséből építkeznek, a leveléből gyékényt, kosarat fonnak, a diót több formában felhasználják.
Péter hegyi bringájával felküzdötte magát a domboldalra, patakokon gázolt át a fotóért - a pazar kilátásért megérte.
A diók akár 15 m magasan nőnek. A helyiek simán felmásznak érte. Ugyanakkor a legnagyobb veszélyt is a kókuszdió jelenti. Hallottuk mekkorát puffan egy lehulló dió, életveszélyes, ha az ember fejére esik. A helyiek soha nem ülnek vagy parkolnak kókusz pálma alá.
A levelek is folyamatosan hullanak a pálmafákról. Hatalmasak és súlyosak.
Ha hagyják a földön heverni, 2 hónap alatt gyökeret ereszt. A mi kertünkben így kertészkednek.
Eric segítségével Péter kókuszdiót tör. Előkerült egy machete. Azóta láttam, hogyan kell 5 másodperc alatt letisztítani egy földbe szúrt bot hegyes végével.
Az frissen hajtásnak indult dió belül fehér és szivacsos állagú - ezt uto-nak nevezik. Kipróbáltuk, finom édes.
Az érett dióból készül a szárított kókusz reszelék, amit mi ismerünk, meg a kókusz olaj és a kókusz tej. Nyersen is nagyon finom a dió fehér belseje. Kedvencünk viszont a még éretlen, zöld dió - nu a helyiek maori nyelvén. Az ember lukat fúr a megtisztított dióba és szívószállal kiissza az isteni nedűt.
A gyerekek nagyon megszerették. Olyan tiszta, picit édes, vizes ital, hogy csecsemőknek ezt adták régebben, ha nem volt elég tej a szoptatáshoz.
Esti itókánk a teraszon. Péter minden nap hoz párat az utcai árusoktól, és behűtve tároljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése