Szerdán átkeltünk a legközelebbi motura. A Muri lagúna olyan sekély, hogy egy felnőtt talán át tudna rajta sétálni. A gyerekekkel való átkeléshez kiválasztottuk a legkeskenyebb tengerszakaszt és miután Péter felderítette, hogy járható, nekivágtunk. Péter cipelte Elzát én Flo kezét fogtam, aki az utolsó mélyebb szakaszt átúszta.
A partszakaszunk a moturól visszanézve.
Egy délelőttött töltöttünk kint. Búvárkodtunk, Elza a pálmák árnyékában homokozott, Flo egy ausztrál nővel haverkodott, akivel együtt etették a halakat. A hölgy bevándorló. Hozzáment egy helyihez, és abból él, hogy a vendégeit a tengerparton a pálmák alatt masszírozza.
Az utolsó motu látványa a szigetről.
Erre keltünk át a lagúnán hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése