Eső előtti fullasztó hőségben kutyagoltunk a felső úton banán, kókusz és számunkra ismeretlen ültetvények között. Péter biciklivel már felfefezte ezeket, de mivel semmi nincs kitáblázva, a megérzéseinkre és egy hevenyészett túrista térképre támaszkodva keresgéltünk.
A banán ültetvényt felismertük.
Ezt nem. De a malacok nagy sikert arattak a lányoknál.
Az előbbi növény gyümölcse.
És itt az első: a Pokata marae.
A bejárat..
..és a kőrakás az áldozati kőtömbbel.
Pa palotájának nem túl régi romjai.
Ilyen korallkőből építkeznek.
A táblán: Magánterület, ne szedjed a kókuszdiót.
A végsőkig elcsigázott gyerekek.
Mielőtt visszaértünk az alsó főútra, rábukkantunk egy folyóparti kis marae-ra a dzsungel szélén.
Rövid pihenő a hazaút előtt. A lányok persze végig nyafogtak, de klasszul bírták a hosszú és fárasztó gyaloglást. Elzát is csak az út legvégén vette a nyakába Péter.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése