Séták

A szigeten nagyon lelassult életet élünk. Aitutaki is kínál 3-4 turista programot. Van Island Night (maori zene, tánc), sétahajókázás, kulturális sziget túra. Az utóbbi kettőn biztosan részt veszünk. Emellett engem érdekel a búvárkodás, de a felkavart víz erre most nem alkalmas. Várjuk, hogy elcsendesedjen a szél és a tenger.

Ezen túl azonban nincs más csak a természet, a tenger, a csatangolás. Csend és nyugalom. Nincs tv, nincs játszótér. Fel kell talánunk magukat. A gyerekekkel a parton szedett kincsekből barkácsolgatunk..

Az első napokban felfedeztük a sziget keleti csücskét. Mi az utolsó öbölben lakunk. Onnan pár perc sétával átjutunk a motuk oldalára az O'otu strandra. Vagy a parton sétálunk... - én éppen bandukolok a sziget spiccre, mert a motuk felőli oldalon a mély vízben jobb úszni.

Itt még a természet uralkodik. Az öblünk állandó lakója ez a kócsag.

Első esti sétánkon a 10 cm vízben egy tarisznya rák kekeckedik egy gömbhallal.

Vagy átvágunk az erdőn. Ez egy kis darab érintetlen parti erdő pálmákkal, hibiszkusz fákkal és egy tűlevelű fával, amit nem ismerek, de mindenhol ez nő a pálmák mellett a tengerparton.

Ootu partjáról a látvány. Bal oldalon Akitua, az első sziget, ami egy szálloda magán területe. A távolban még néhány kis sziget látszik. Ezekre szeretnénk kievezni, de eddig az erős szél miatt túlságosan hullámzott a víz a lagúnában.

Kincskeresés a parton..

.. és az élő zsákmány, amit persze visszadobtunk a vízbe.

Szeretünk sétálni a külső zátony felőli parton is.

Itt senki nem strandol, vastagon borítja a tengeri törmelék. Itt találtam a lecsiszolódott porcelán csigát, amiből a nyakláncomat készítettem.

Hazafele éppen teljes békében..

Naplemente otthon..

Papa Jon és rákok

Érkezésünk másnapján reggel átballagott hozzánk a szomszédos bungaló lakója, egy idősebb amerikai férfi. A helybelieknek csak Papa Jon. Ahogy beszélgettünk, szóba kerültek a rákok. Erre ő elmesélte, hogyan fogja el a hatalmas tarisznya rákokat éjjel, és egy tartályban tartja őket. Gyümölccsel és kókusszal eteti a rákokat, hogy a húsuk finom édessé váljon, aztán megfőzi és megeszi őket. A képen az egyik tartályt mutatja.

Ezek a hatalmas tarisznya rákok százával élnek az út mentén földbe vájt üregeikben. Akkorák, mint egy nagy kókuszdió.

Flóra simogat egyet..

A bal nagyobb ollóval harcolnak és fognak. A jobb oldalival esznek. Lecsippentenek egy darabot és a szájukba teszik. Épp a pandanusz fa gyümölcsét majszolja.

Flóra Papa Jon teraszán. Úgy összebarátkoztak, hogy Flo állandóan nála lebzsel. Papa J készített neki egy nyakláncot rákolló medállal. A már nyugdíjas Jon minden évben eltölt 3-6 hónapot Aitutakin. Mindenkit ismer, tudja hol kell vásárolni és enni. Két nap alatt összebarátkoztunk. Mindentől távol természetes, hogy megosztjuk az ételünket és az időnket. Időből rengeteg van, az étel elég szűkös. Ő ad a lime-ból és az avokádóból, amit a falusi barátaitól kap, mi meg a dinnyéből, amit Péter szerzett.

Segít, ellát tanáccsal, programokat szervez nekünk. Ma elvitte a robogóján Pétert vásárolni és kulcsot másoltatni, hogy mindkettőnknek legyen egy. Bár a biztonsággal nem sokat kell foglalkozni. A helyiek nem zárják az ajtót, az autóban bent hagyják a kulcsot, amikor leparkolnak. Ha Papa  itt tartózkodik a szigeten Karácsonykor, ő öltözik be Télapónak és édességet oszt a gyerekeknek :)
Szóval Raro-n volt egy pótnagymamánk, itt máris lett egy pótnagypapánk :)

Repülőút Aitutakira

Ezzel a bejegyzéssel kicsit elkéstem, mert legutóbb elfelejtettük letömöríteni a repülős képeket, de szerettem volna néhány fotót feltenni. Ezen a képen a Rarotongai repülőtér nyitott váróterme.

Ezzel az Air Rarotonga kis géppel repültünk. Mögötte a nemzetközi járat nagy gépe.

Beszállunk a 15 fős repülőbe. Aki fél a repüléstől, annak nem ajánlom. Zúg, imbolyog, szűk a tér, és olyan törékenynek tűnik.

Keskeny folyosó, két oldalt mindenki ablak mellett ül, így a gyerekeknek sincs min veszekedni. A pilóta fülke nyitott, a padlón a pilóták bevásárló szatyra.

Raro a magasból.

A felhők felett a Cook Islands News-t olvassa a másod pilóta.

Először a korallzátony déli csücske tűnik fel. A jobb oldali kis motu neve Honeymoon Island. Az egyik fő ágazat az esküvő turizmus. Főleg kiwik (NZ) és ausztrálok járnak ide.

A zátony látványa.

Ráfordulunk a tengerparti leszálló pályára. Szegény Flo megint elhányta magát leszállás közben, de már rutinosan a kis zacskót használta.

Aitutaki kis repülőterén a házinénink fogad virágfűzérrel.

Inano Beach, Aitutaki

Miután a házinéni összeszedett minket a reptéren, körbeautózott velünk és megmutatta a közvetlen környéket. Végül haza hozott. Ez az új otthonunk Aitutakin. Egy kétszobás ház Inano Beach-en, a repülőtéri kifutó pálya végénél, a lagúna oldalán. Reggel 9h-kor érkezik 1-2 kisgép Raro-ról és 17h-kor indul innen vissza. Eddig ez volt az egyetlen esemény, ami a teljes csendet megzavarta. 

A kert és a többi bungaló.

Terebélyes pandanusz fa a házunk mellett. Mikor bérelhető biciklik felől érdeklődtünk, mindjárt telefonált a néni, újra autóba ültünk, és elvitt egy lepukkant kis bolthoz. A tulaj előhozott két világoskék női városi bevásárló biciklit. Péter egy napra kibérelte 10 $-ért az egyiket (a terasz alatt áll), én meg vettem ennivalót a szegényes kínálatból. Aztán bringára pattanva hamar talált rendes mountain bike-ot, amit 4 hétre kibérelt.

Elzát legjobban a lábmosó vödör vonzotta, ahol a homokot öblítjük le a talpunkról.

Flóra mászókázik a fagerendákon. A terasztetőt hagyományos módon pálmalevélből fonták.

A lakószoba, ahol mi alszunk.

A fonott tető nagyon tetszik, meg a színes virágos textíliák. Olyan Frieda Kahlo-s hangulatú a ház.

Puritán, vidékies fürdő. Itt rendesen jön a melegvíz, és lehet úgy is zuhanyozni, hogy nem ömlik Elza fejére a víz, ami nagy előrelépés. 

A lányok tágas hálója - nekik a galéria Raro-n jobban tetszett, mert az olyan volt, mint egy emeletes ágy. 

A nagy hűtő és a háztartási gépek ellenére a konyha egyszerű, öreg fabútorok, két lábos, pár cserép tányér. Kicsit túl minimál, úgyhogy Péter bebiciklizett a városba és vett egy kést, ollót, fűrészt a kókuszdió aprításhoz, edénycsepegtetőt a mosogatáshoz, meg egy nagy kancsót a literszám főzött teához. Az eladók minden boltban azt firtatták, hogy yacht-al érkezett-e. Mivel először nem értette őket, csak lelkesen bólogatott :))

Ilyen a part a kert végében, és csak mi használjuk.  Még mindig szeles, felhős az idő, de meleg.

Strandolunk a védett öblünkben.

Az öböl balra nézve. Erre szoktunk sétálni. Emberrel alig találkozunk. Itt nem lassú az élet, hanem szinte áll az idő. Óriási a különbség Rarotongához képest.

Rossz idő

A héten rosszra fordult az idő. Erősen fúj a szél, lehült kissé a levegő és gyakran esik az eső. Dörgés, villámlás nélkül csendben elered. Fent a házak között így is kellemes, de a parton Elzát majdnem felborította a szél.

A korall zátony bukóhullámai hatalmasra nőttek és dübörögve zúdulnak alá.

Korábban békés partunk kihalt. A sötétebb szín mutatja, milyen magasra kicsapnak a hullámok. Egyszer olvastam, hogy ciklon idején az alacsony légnyomás miatt megemelkedik a tenger szintje.

A lagúnában most ez látszik. Szinte teljesen eltűnt a homokpart. A tenger sokkal magasabban áll, mint szokott. Egyik nap lementem úszni. Olyan erővel nyomult befelé a víz a zátony felől, hogy képtelen voltam szembe úszni az áramlattal - mintha a Dunán próbáltam volna felfelé úszni.

A helybeliek viselkedéséből olvassuk ki, hogy menmyire súlyos a helyzet. A Pacific Resort parti étterme fölül először leszerelték a vásznat. Aztán az egész tető állványzatot, majd biztonságos helyre vitték az összes bútorzatot. Hullámok mossák a területet, ahol korábban az étterem állt, és előbukkantak a vízszintes talapzatot adó homokzsákok. A lagúna sétahajóit lehorgonyozták a motu szélárnyékos belső oldalán. Ezzel együtt semmi pánik. Azért egy kis ízelítő abból, milyen lehet egy ciklon.

Összehasonlításképp egy korábbi kép. A fehér vászontető mutatja az említett éttermet. Ez a kép apály idején készült.

Nem csoda, hogy sokfele látni ilyen lekötött tetőket. Vastag huzalokat vezetnek át a tető fölött és a talajhoz rögzítik, hogy ne fújhassa le a szél a házak tetejét ciklon idején.