Mindennapjaink

Eltelt két hét és teljesen otthon  érezzük magunkat. Ma vasárnap szinte egész nap esett, én mostam, főztem, mosogattam és délután sétáltam a lagúna parton Flórával, aki nem bírta már a bezártságot. A dagály több állatot partra sodort - visszadobtunk a vízbe pár tengeri uborkát és egy apró tengeri kígyót.

Egész jól kialakult a napirendünk. Én reggel 6h körül kelek és elmegyek futni a parti úton dél felé,  mert az a szebb. Itt 6h-kor kezd pirkadni, fél 7-kor kel a nap. Mire haza érek teljesen kivilágosodik.

Egyik oldalamon a hegyek, szinte mindig felhőben.

Másik oldalamon az óceán napfelkeltekor.

Reggelire a helyi gyümölcsöket esszük. Banán, papaya, mangó, passion fruit.

A teraszon eszünk, élünk ... Ezt a képet Flóra készítette, aki imád fotózni, de még nem teljesen profi.

Flo a helyi apró  édes banánokkal. Sokkal zamatosabbak, illatosanbak, mint otthon.

Aztán valami program következik, és minden nap legalább egy strandolás.

Ide nagyon szeretünk járni, mert ezen a partszakaszon a legizgalmasabb a búvárkodás. Itt találkoztam egyik nap úszás közben egy sasrájával mélyen bent a lagúnában. Persze fényképező nélkül :(

Charlie's-tól lehet hozni ebédet a partra.

Másik kedvencünk a Fruits of Rarotonga Beach. Tyúkok itt is!

Elzi még lábadozó betegen elaludt a parton.

Ha otthon vagyunk, valami egyszerűt főzünk rizsből, tésztából, zöldségekből, konzervekből. Eddig a nagy hőségben alig voltunk éhesek.

Délutánonként Péter elmegy bringázni és sötétedésre ér haza 7h körül. Itt a trópusokon nagyjából 12 órásak a nappalok és az éjszakák.

Néhány naponta fel kell töltenünk az ivóvíz készletünket. A csapvíz nem veszélyes, de ivásra nem ajánlják.  A szűrt vizet magunk vesszük az ingyenes csapból pár száz méterre tőlünk a rendőr örs mellett.

A kis rendőr őrs.


Este hamar fekszük. Mivel 7h-kor besötétedik, és napközben sok a program, a láyok este 8h-kor már javában alszanak.  Mi is korán fekszünk, ránk fért végre a pihenés.

Elzit itt kezdtem el pelus nélkül altatni éjszaka. Direkt ezért hoztunk egy gumilepedőt. Eddig egyszer pisilt be, ami felümúja minden várakozásomat. Hajrá Elzi :)

Itt egy ritka délutáni szunyókálás.

Marae

Ma nagyot kirándultunk négyesben, hogy megnézzünk néhány marae-t. A marae az ősi törzsi ceremóniák és vallási rituálék helyszinéül szolgáló, kőből rakott emelvény. Eredetileg a törzsfőnök háza előtt állt.

Eső előtti fullasztó hőségben kutyagoltunk a felső úton banán, kókusz és számunkra ismeretlen ültetvények között. Péter biciklivel már felfefezte ezeket, de mivel semmi nincs kitáblázva, a megérzéseinkre és egy hevenyészett túrista térképre támaszkodva keresgéltünk.

A banán ültetvényt felismertük.

Ezt nem. De a malacok nagy sikert arattak a lányoknál.

Az előbbi növény gyümölcse.

És itt az első: a Pokata marae.

A bejárat..

..és a kőrakás az áldozati kőtömbbel. 

Pa palotájának nem túl régi romjai.

Ilyen korallkőből építkeznek.

A táblán: Magánterület, ne szedjed a kókuszdiót.

A végsőkig elcsigázott gyerekek.

Mielőtt visszaértünk az alsó főútra, rábukkantunk egy folyóparti kis marae-ra a dzsungel szélén. 

Rövid pihenő a hazaút előtt. A lányok persze végig nyafogtak, de klasszul bírták a hosszú és fárasztó gyaloglást. Elzát is csak az út legvégén vette a nyakába Péter.

Black Rock

A héten megint jártunk Avaruában, a fővárosban.  Ide járunk nagyobb bevásárlásokra. Például feltölteni a konzerv készleteket, úszógumit és hasonló életbevágóan fontos dolgokat vásárolni.
Nem tudunk betelni a buja növényzettel..

Ez a város központját átszelő folyócska.

 Ebéd egy kifőzdében, amíg Péter vásárol. Menün a gyerekek egyik kedvence: a sült krumpli. Az éttermekben a helyi ételek mellett minden nyugati kedvenc kapható - hamburger, sült csirke, pizza, fish and chips, fagyi.

Előttünk a kikötő látványa. Hiányoznak a nagy yachtok és óceánjárók, mert decembertől márciusig tart a ciklonok időszaka, amikor túl kockázatos a tengert járni a Csendes- óceán déli részén.

Ebéd után játszótér. Az egész szigeten eddig ezt az egy játszóteret láttam, pedig párszor már körbebuszoztunk. A lányok egyből felvillanyozódtak - végre egy értelmes program ;) 

A Black Rock a főváros közelében a nyugati parton látványos fürdőhely. A helyi fiatalok itt áztatják magukat. Flo mindjárt meg is mászta a sziklát.

Strandolunk..

Flo a frissen vásárolt pareu-jában feszít. Napok óta nyaggatott, hogy neki is vegyünk egyet. Végül Tuki boltjában találtunk gyerek méretet.

Még egy utolsó remeterák vadászat, mielőtt haza indulunk. A háttérben látható beton építmény a reptér kifutójához tartozik.

Elzi és az elengedhetetlen rongyi.

Ilyen ernyős lombkoronájú erdő borítja a hegyeket. Itt éppen a buszra várunk a Black Rock-nál.

Blogolás

A kép előterében dzsungel kertünk sarka. A fehér épület a Bluesky teleshop, ahova wifizni járok. Mivel a Cook-szigeteken minden és mindenki elérhető az interneten - mi is online foglaltuk le a szállást és a repülőjegyet -, azt hittem a blogolás egyszerűen megy majd.
Ehhez képest a telefonunk nem működik a helyi rendszerben. Sim kártyát kellene vásárolnunk, de ezt kihagytuk. Így Péter nem tud bankolni, ahogy tervezte és egymást sem érjük el, ha szétválunk.

Másrészt itt az árkádok alatt kell ácsorognom, vagy ha kicipelek magammal egy széket, akkor ücsörögnöm, amíg internetezek.
Ez a wifiző hely ugyanis 10-18h-ig tart nyitva, amikor mi magunk az élményeket éppen átéljük. Szombaton zárva tart, vasárnap délután 4 órára kinyit. Szóval többnyire a zárt teleshop előtt üldögélek néhány fiatallal együtt, amikor írok.

Szerencsére nincs nagy forgalom, és szemben egy mini trópusi park közepén a Pacific Resort szökőkútja csobog.

Ilyen nappal. Most éjszaka ülök kint.

Harmadrészt nincs sehol a szigeten ingyenes wifi! Megabájtokat kell vásárolnom - eddig elneteztem 25 NZ$-t, és már vettem egy újabb 50 $-os adagot.
És akkor arról még nem beszéltem, hogy ilyenkor Péter egyedül marad a két eleven csimotával, amitől nem túl lelkes ...

Első vasárnap

Az első hétvégénken csak pihentünk otthon és a lagúna parton. A korábbihoz képest nagy vizi élet zajlott. Vitorláztak, paddle boardoztak, winsurföztek, búvárkodtak. Mi is kedvet kaptumk és elsétáltunk a Sails étteremhez, ahol kajakot béreltünk.

Itt a Sails Restaurant fölső ablakára szerelték a Cook- sz. egyetlen általunk talált webkameráját, ami sajnos november óta nem működik. A képen éppen egy turista csoport indul körbehajókázni a lagúnát Tama kapitánnyal. A hajókázás végén hagyományos ételek és zenés műsor.

Erre a legdélebbi kis motura eveztünk át. Áthatolhatatlan dzsungel borítja, a partján fekete vulkanikus kőtömbök. A part felőli oldalon találtunk egy pici homokos részt, ahol a gyerekekkel ki tudtunk kötni. Péter egyedül körbeevezte a szigetet.

Kint a motun.

A part a sziget felől.

Séta hazafele.

Vasárnapi hangulat.

Avarua

A héten bebuszoztunk Avaruába, a sziget fővárosába, hogy elintézzük a 2 hónapos tartózkodási engedélyt. Az első hónap vízummentes, a hosszabbítás 70 NZ$ fejenként. Ebben a kék boltban Tukinál vettem a pareumat - a színes kendőt, ami azóta az állandó viseletem.

Várakozunk a bevándorlási hivatal előtt. A vízumot megkaptuk, így már biztos, hogy maradunk 2 hónapot :)))

Para O Tane palota Avaruában. Itt írták alá a szerződést, ami brit fennhtóság alá helyezte a Cook-szigeteket.

Avarua tengerpartja.

A főváros kikötőjében a Tiare Taporo. Így nevezték azt a hajót, amelyik elvitte Tom Neale-t először Suwarrowra.