Búcsú

Ezt a bejegyzést már otthonról írom. Több mint két teljes napon át repültünk hazafelé :( 

Először Rarotongáról Aucklandba (NZ), onnan Los Angelesbe, és tovább Londonba. Szétültük a fenekünket, két éjszaka nem aludtunk, kivéve Flórát, aki mellett nem ült senki, így a két ülésen kényelmesen elhevert. Szinte hihetetlen, de a gyerekek most is majdnem hiszti nélkül bírták a gyűrődést, csak szegény Elza lett szörnyen kimerült a végére.

Londonban kezdődött az izgalom, mert a brüsszeli járatunkat törölték és persze törölték a Brüsszel-Budapest járatot is. Hulla fáradtan információkért rohangáltam, telefonáltunk, de a budapesti ügyintézőkkel semmire sem jutottunk. Végül a British Airways a törölt jegy helyébe felajánlotta, hogy elvisz minket Frankfurtba. Onnan úgy tűnt, hogy csak úgy jutunk haza, ha veszünk egy új jegyet. A reptéri jegyirodában megtudtam, hogy a húsvéti ünnepek miatt a legolcsóbb jegy 690 000 Ft lenne négyünknek!!! Ez nem hangzott túl jól, így tovább vonszoltuk a bőröndöket és a fáradt gyerekeket egyik terminálról a másikra, míg eljutottunk a Lufthansa jegyirodájába, ahol egyszerűen átírták a törölt jegyünket, és hazahoztak 3 órán belül.  

Búcsúzóul egy rövid összefoglaló, hogy mi mindent éltünk át a két hónap alatt:

Ettünk érdekes ételeket. Itt éppen tárót pucolok. Megfőzve szürke színű és az íze a burgonyára emlékeztet. Vékony szeletekben kisütve táró chipsként a gyerekek is imádták.

Jártunk csodálatos tájakon. 

Sokat tanultunk a tengerről, a kókuszdióról, a növényekről és az állatokról, meg a maori kultúráról. Ez a part menti tűlevelű például az ironwood, az egyik legerősebb faanyag, amiből kenut és harci eszközöket faragtak.

Szereztünk néhány sérülést, de egyik sem fertőződött el, és egyszer sem lett hasmenésünk :)

Jól lebarnultunk. 

Élveztük a helyiek elképesztő kedvességét. Ez a hölgy Avaruában a könyvtáros, de emellett könyveket is árul. Kétszer jártam ott a gyerekekkel, és mindkétszer adott valamit ajándékba: banánt, mangót, posztert.

Vásároltunk az út mentén becsületkasszából. A bizalom nagy, a bűnözés kicsi. 

Megszerettük a pareut. Akit érdekel, az alábbi linken megnézheti hogyan lehet pareut viselni több, mint 30 különféle módon: Hogyan kössük fel a pareut

Hajókáztunk a Csendes-óceánban.

Láttunk néhány igazi nagy halat.

 Rengeteget búvárkodtunk. 

 

 Gyűjtöttünk sok kagylót.

Vadásztunk a szúnyogokra.

Próbáltuk a gyerekeket megnevelni. Ez ment a legkevésbé...

Időnként elfáradtunk a sok kalandozásban.

Néha kettesben is voltunk Péterrel :). Ez a fotó az utolsó szombaton készült Raro-n, amikor Zsókától kaptunk egy szabad délutánt. Ő a lányokra vigyázott, mi meg Péterrel elbuszoztunk a Wigmore's-ig fagyit enni, és onnan haza gyalogoltunk hosszú kilométereken át az óceán parton.

Nem utolsó sorban szereztünk pár barátot és találkoztunk sok érdekes emberrel. 

 

Végül ezer köszönet Grandénak, aki kölcsönadta a tabletjét, hogy írhassam ezt a blogot.  

Búcsúzunk, de reméljük, egyszer még visszatérünk!