Beach a Maire Nui kertnél

Pénteken elbuszoztunk kb. 3 km-re déli irányba, hogy meglátogassuk ezt a csodaszép partszakaszt. Itt a tenger sokkal tisztább. Amíg Péter búvárkodott, én a gyerekekkel pancsoltam a part közelében. Később Flórával együtt búvárkodtunk.

Flo lelkesen nézelődik a víz alatt. Ha elunja a búvárkodást, babázik a tengeri uborkákkal :)

Szépek a korallok és sokféle hallal találkoztunk.

Még egyszer a kék tengeri csillagokról. Péter 45-ös lába mellett látszik mekkorák - legalább 30 cm nagy kétujjnyi vastag karokkal.

Ezen a parton szanaszét hevernek az óriáskagyló héjak. Flo mutat kettőt.

Péter keze mellett egy óriáskagylóbébi. Az a kis lila hullámos izé a szájnyílása.

Az előtérben a homokban két nagyobb példány.

Sajnos ezt a képet nem tudtam beforgatni. Elza a parton saját szerzeményeit énekelte a passzát szeleknek. Az egész partszakaszon rajtunk kívül nem volt senki, csak két kóbor kutya.

Készülünk haza. Előtte mégpiknikelünk egyet a Maire Nui kertben.

Motu túra

Szerdán átkeltünk a legközelebbi motura. A Muri lagúna olyan sekély, hogy egy felnőtt talán át tudna rajta sétálni. A gyerekekkel való átkeléshez kiválasztottuk a legkeskenyebb tengerszakaszt és miután Péter felderítette, hogy járható, nekivágtunk. Péter cipelte Elzát én Flo kezét fogtam, aki az utolsó mélyebb szakaszt átúszta.

A partszakaszunk a moturól visszanézve. 

Remeterák a parton. Ha találok egy szép csigaházat, mindig van már lakója :(   A motu körül sokkal érintetlenebb az állatvilág, mint a parton. 

Egy délelőttött töltöttünk kint. Búvárkodtunk, Elza a pálmák árnyékában homokozott, Flo egy ausztrál nővel haverkodott, akivel együtt etették a halakat. A hölgy bevándorló. Hozzáment egy helyihez, és abból él, hogy a vendégeit a tengerparton a pálmák alatt masszírozza.

Az utolsó motu látványa a szigetről.

Erre keltünk át a lagúnán hazafelé.

A lányok

A lányok sokat fürdenek, de csak reggel és délután, mert a nap gyilkos erővel süt. A napkrém ellenére kicsit mindannyian le vagyunk égve, kivéve Flórát, aki krémek nélkül is csak barnul. Mint egy kreol polinéz...

Flo meggyógyult már, de hétfő estére Elza lázasodott be :(
Most őt kezelem. Még ma is felszökött a láza. Köhög és folyik az orra.  Ami jól jelzi az állapotát: ő maga vonul el délutáni alvásra!

Minden betegeskedés ellenére jól érezzük magunkat. Mostanra teljesen átálltunk az itteni órára.  A Cook-szigetek -11 órára van hozzánk képest. Amikor otthon este 8h van, itt reggel 9h. Gyakorlatilag első nap sikerült átfordulnunk. Délelőtt tengerpartoztunk, aztán aludtunk kb. 2 órát, késő délután meg tettünk egy nagy sétát, hogy felfedezzük a környéket. Így este helyi normál időben feküdtünk.

A Muri lagúna

A lagúnánk barátságosan kis méretű és sekély. A motukra át lehet úszni, ha valaki egy kicsit edzettebb. A víz viszont erősen algásodik, ahogy a képen is látszik. Igazi búvárkodásra nem is alkalmas, de még így is érdemes búvárszemüveggel és pipával csatangolni.

Agykorall

Kék tengeri csillag

Korallszirti halak. Az egyik nagyobb hal nekem rontott úszás közben és néhány kis vágást ejtett a kezemen. Még szerencse, hogy a mi lagúnánkban nem él cápa ...

A végére egy gyöngyszem. Ezt a rejtőzködő murénát a legutóbbi úszásom alatt fedeztem fel. Ma újból felkutattam és lefotóztam. A korall hasadékában tátogott.

Tengerpart

Kipakolás után mindjárt lementünk a tenerpartra. A pálmák között vezet le a kb. 200 méteres ösvény a lagúna partjára, ami pont olyan, mint a fotókon. Fehér homok, kókuszpálmák, türkizkék langyos víz... A korallgáton megtörő hullámok habja fehér csíkot rajzol a mélykék óceán és a békés lagúna közé. A lagúna túloldalán a lakatlan motu szigetek. A tenger 26-27 fokos, a levegő 30.

Hát itt stradolgatunk ... :)

A szállásunk

Ez most az otthonunk 3 hétig!!! A galérián alszanak a lányok, lent egy kényelmes lakás, de főleg a teraszon élünk.

A ház körül buja virágzó trópusi kert. Mindjárt első nap Eric a fiatal gondnok megmutatta a papaya fákat, ahonnan a reggeli gyümölcsünket szedjük.

Péter az erre a célra használt hosszú bottal veri le az érett sárga papayát. A kertünkben tyúkok sétálgatnak szabadon kis csibéikkel, ahogy az egész szigeten. Kerítést csak a luxus villák körül látni. Mindenhol csupán virágzó sövénney jelzik a határokat.

Ez a kép Los Angelesben készült, mikor az utolsó 9 órás repülésre vártunk. Az Air New Zealand gépének fekete mintája a háttérben. Minden átszállásnál átvilágítottak, Londonban elvették Flóra lázcsillapítóját, így a stewadesstől kllett kérnem a repülőn. Leggyanúsabb csomagunk, amit mindig külön detektorokkal és manuálisan is átvizsgáltak, Elza kis hátizsákja volt, benne két szandál, alvórongyik és plüss állatok.

A két hosszú repülés alatt a lányok tobzódtak a gyerekfilmekben. Pár órát tudtunk aludni is. Flórának megágyaztam az ülések alatt, Elzának két ülés tetején. Végül 30 óra repülés után megérkeztünk Rarotongára, ahol arcul csapott a 30 fokos párás trópusi nyár. A gépből kiszállva a gyerekek visongva körbenyargaltak, azrán  egy kis virágos kis parkon átsétálltunk a kis földszintes épületbe, ahol élőzenével vártak (idős úr kalapban színes ingben szintin örökzöld dallamokat játszott). A transzfer sofőrje virágfűzért akasztott a nyakunkba és 15 percmúlva a szállásunkon kitett, beengedett a bungalownkba és elhajtott.