A másik könyv, ami talán a legnagyobb kedvencünk ebből a régióból Tom Neale: Egyszemélyes szigete. Tom egy új-zélandi férfi, aki 18 éves kora óta kereskedelmi hajókon járta a Csendes-óceánt, néha kis időre letelepedett valamelyik vonzó szigeten, dolgozott az ültetvényeken és raktárosként Rarotongán. De mindvégig dédelgetett egy álmot, ami az egész életét meghatározta, és ami végül híressé tette. Arra vágyott, hogy egyedül éljen egy lakatlan szigeten, hogy megtapasztalja a földi paradicsomot. Ő is a lakatlan Suwarrow atollt választotta, ahol korábban Frisbie tanyázott a gyerekeivel. Tom egy évtizeden át tervezgette az útját és várt a lehetőségre, hogy egy hajó elvigye őt. A raktárosi fizetéséből csak arra tellett, hogy szerényen éljen és beszerezze a legszükségesebb felszerelést. Végül egy ismerős teherhajó kapitány felajánlotta, hogy magával viszi egyik északi útjára, és tesz a kedvéért néhány 100 km-es (!) kitérőt. Így tették ki őt és a poggyászát a lakatlan atollon, és tovább hajóztak.
Tom egy elhagyott kunyhót szedett rendbe és teljesen önellátóan élt a szigeten éveken át. Gyékényt font a pálmalevelekből, halat szigonyozott, pici zöldséges kertet művelt a hozott magokból. Ecsettel maga porozta be a paradicsom virágokat, mert a szigeten rovar nem élt. Nap közben fürdőzött, tett-vett, vadászott és főzött, meg sokat teázgatott és olvasott. Ja, és elvitte magával a cicáját :)
Egész életét nem tudta a szigeten leélni, bár szerette volna. Azért háromszor sikerült ott eltöltenie több évet. Végül ez az egyszerű ember megvalósította fantasztikus álmát, amit senki nem tartott lehetségesnek.
A déltengeri szigeteken az élet, amit Frisbie és Tom Neale lefestett annyira vonzó, hogy azóta vágyakoztunk ide, amióta csak olvastunk róla .. és most belvágtunk, hogy egyszer mi is átéljünk valami hasonlót.
